Prológus

Anyukám egyszer elvitt egy színházba. Musicalt néztünk meg. Hihetetlen volt az előadók hangja. Ahogy énekeltek. Az átélése annak, amit csináltak. Akkor elhatároztam, hogy én is ilyen leszek.

Egyszerű általános iskolába jártam 8 évig. Közben folyamatosan szerepeltem. Táncoltam. Énekeltem. Meg tanultam gitározni. Táncolni még mindig jobban szeretek, mint énekelni. A tanáraim dicsértek milyen szép a hangom így hát beléptem az énekkarba. Karácsonyi műsorokkor szóló számokat kaptam. Sokszor mondták, hogy ezt folytatnom kéne. Így hát Művészeti Iskolába jelentkeztem.

A harmadik évemet járom itt. Kevés barátom van és ezért zárkózott vagyok. Én csak táncolni szerettem volna. Arra a fakultációra is jelentkeztem. Csak nekem senki nem szólt, hogy mellé kell választani egy hangszert és ugyanúgy lesznek énekórák is ahol tényleg énekelni kell. Szerintem ebben benne voltak a szüleim is. Na, mindegy. A lényeg, hogy jövőre végzek, és azt még nem tudom, hogy hova veszem az irányt. Csak annyit tudok, hogy színházban akarok szerepelni.