5. rész - Lacika szerelmes

Az előző rész tartalmából:
" - Mi baj van? – kérdeztem idegesen tőlük.
 - Nincsen kedved holnap buliba jönni? – kérdezte Ábel izgatottan.
 - Nincsen – mondtam fintorogva.
 - Mi? Miért? Tán nem vagyunk szórakoztató társaság? – viccelte el Bence és úgy tett mintha vérig sértettem volna.
 - Nem azért – védekeztem -, de van programom a hétvégére – hazudtam.
 - Milyen program? – nézett rám összehúzott szemmel Bandi.
 - Anyu azt mondta, hogy vidékre utazunk a szüleihez – ami igazából nem volt hazugság, mert vasárnap tényleg megyünk hozzájuk.
 - Uhh a nagymama főztjei – röhögte el magát Jancsi."

Nos, mivel csütörtök este úgy elaludtam, hogy amikor anya haza ért még akkor sem keltett fel. Így a telefonom teljesen lemerült, mert folyamatosan játszotta a zenéket. Szóval másnap reggel, amikor felkeltem még el is késtem, mert azért csak letusoltam már. Igaz reggel nem szerettek, de nem tehettem mást. Péntek lévén a matek óráról le maradtam, amiről anya írt is egy igazolást. Viszont angolon Mária tanárnő adott egy csomó fordítást. Én meg még külön is kaptam, mert késve érkeztem be. Arról még fogalmam sem volt, hogy mikor fogom megcsinálni. A dupla ének és a táncóra aztán gyorsan eltelt.
Anyu csak meggondolta magát, hogy hétvégén utazzunk el a nagyiékhoz vidékre, így péntek este még a bőröndömbe pakoltam, hogy másnap kora reggel induljunk. Csak aztán kopogtattak.
 - Igen! – kiabáltam ki.
 - Ébren vagy még? – nézett be Lacika érdeklődve.
 - Persze! Szerinted a bakancsot vigyem vagy a sportcipőt? – emeltem fel mind két darabot egyesével. Lacika képen röhögött.
 - Hozd mind a kettőt. Vidéken mindig más az időjárás, mint itt városban – ült le az íróasztalomnál lévő gurulós székre.
 - Igaz! – mondtam kacsintva aztán bele dobtam mind két darabot a bőröndbe.
 - Te Lau! – kezdte és innen már rá figyeltem – Nem zongorázhatnék egy kicsit? – kérdezte zavartan. 
 - De! Persze. Baj van? – kérdeztem érdeklődve, mert nagyon le volt törve.

 - Lehet. Még nem tudom – felállt és oda ment a zongorához. Le fogta az első billentyűket és nekem nem tűnt ismerősnek, hogy mit játszik. Aztán folytatta és tovább játszotta. A végén pedig csak sóhajtott egyet és meg állt.

 - Megkérdezhetem, hogy mi a szám címe?
 - Britney Spears – Everytime
 - Ahan. Így már tudom. Na, gyere ide és mesélj! – kértem.
 - Mindjárt! – aztán újra lefogta a billentyűket. Hiba nélkül fejből végig játszotta. Én csak ültem és a döbbenettől meg mozdulni nem bírtam.
 - Minden oké? – kérdezte érdeklődve Lacika.
 - Miért van az, hogy itt vagy egy ajtónyira és nem tudtam rólad, hogy tudsz zongorázni. Ami úgy mond, most már nem lep meg. De, hogy egy szerelmes számot hiba nélkül végig elzongorázol, az már megijeszt.
 - El akartam mondani csak nem tudtam hogyan – nézett maga elé bűnbánóan.
Kopogtak az ajtón. Lacikának ki nyíltak a szemei és gyorsan beugrott a fal meg a szekrény mögé. Amit csak akkor lát bárki is, ha az ablakhoz lép.
 - Igen! – kiabáltam megint ki és oda ugrottam a zongora mögé.
 - Laura drágám! – nyitott be anya ásítva – elhiszem, hogy szeretsz zongorázni, de ez így… most már késő. Reggel korán kellünk. Aludj légy szíves.
 - Rendben van anya. Pont most fejeztem be – hazudtam egy kicsit.
 - Jóéjszakát – ment ki az ajtón aztán megtorpant – Nem tudod, hogy Lacikának mi baja van? – nézett vissza rám.
 - Nem! Ma még nem is beszéltem vele.
 - Rendben! Csak meglepődtem, mert ma elment futni. Itt az utcában. Mindig a pályán szokott csak.
 - Gondolom változtatni, akar.

 - Jól van. Aludj!
 - Alszok – mondtam el nevetve magam.
Anya miután ki ment még vártunk 5 percet. Aztán amikor meghallottam, hogy lent becsukta az ajtót maga után Lacika is ki bújt a szekrény mögül.
 - Hallani akarok mindent! – mondtam szigorúan.
 - Van egy lány a suliban.
 - Sok lány van egy suliban – emeltem fel a bal szemöldököm kimérten. 
 - De Ő más – temette az arcát a kezébe.
 - Halljam! – mondtam nyugodtan.
 - Pár hónapja kezdődött. El kezdtünk beszélgetni. Találkozgattunk. Már az óta voltunk úgy mond randizni is. Én hülye még meg is csókoltam – nevette el magát kínosan.
 - Már az elsőn? – kérdeztem ledöbbenve.
 - Nem dehogy mit képzelsz. Már amikor túl voltunk legalább az ötödiken – gondolkozott el -, de itt nem ez a lényeg. Elhitette velem, hogy mennyire bír, meg jól érzi magát velem és még ki is mondta, hogy egyre jobban kezd szeretni. Erre csak azt mondtam, hogy én is és megcsókoltam. Ma, pedig amikor elmentem futni Ő jó kedvűen nevetgélve sétált egy nála idősebb fiúval. Nem tudom, hogy most akkor mi van Laura – esett teljesen kétségbe és szétterült az ágyamon.
 - Figyeld, ha haza jöttünk vidékről hívd el sétálni és beszéljétek ezt meg. Semmiképpen sem Messengeren vagy telefonon vagy Skype-on. Személyesen kell.
 - És addig én teljesen kétségbe esve várjak – bólogatott folyamatosan.
 - Nem! Mert holnap nagypapa jól megölelget, aztán elvisz minket lovagolni – húztam széles mosolyra az szám.
 - Most annyira nincsen kedvem menni. Máskor mindig vártam.
 - Jó, igen ezek anya szülei. Apa anyukájának jobban örülnék. Ha már ott nagypapa nincsen már.
 - Jó lesz ez így is. Majd mama folyamatosan mondja, hogy „Eleget ettél kis fiam” – adta elő mama stílusát.
 - Tényleg. Aztán tata, majd rá szól, hogy hizlalni akarod őket vagy mi – nevettem el magam, amire Lacika is elkezdett nevetni.
 - Na, jól van, most már megyek aludni. Mindjárt éjfél – mondta Lacika fáradtan és ki ment az ajtón. Nekem meg akkor jutott valami az eszembe. Aztán utána rohanva még pont elkaptam a folyóson.
 - Mikor randizgattál a lánnyal? – kérdeztem mosolyogva.
 - Edzésem volt – mondta lazán és becsukta az ajtaját.

Az igen. Az öcsém szerelmes, de nem is akárhogy. Hirtelen fel fogtam, hogy kezd Ő is felnőni és ez az első szerelme. Elhiszem, hogy megviseli.
Reggel 5-kor élmény volt fel kelni. Főleg úgy hogy anya szó szerint valami Punk/Rock számot berakott és üvöltette a hifin. Álmosan a szemet törölgetve mentem ki a szobából és hallottam, ahogy apa már rég anyával kiabál, hogy halkítsa le a zenét. Erre anya csak jobban felkapcsolta apa pedig kihúzta a konnektorból. Erre anya teljesen felháborodott és visszaállt a konyha pulthoz szendvicseket csinálni. Apa oda ment hozzá és a derekát átölelve belepuszilt a nyakába. Ritka pillanatok egyike Gáléknál.
 - Hánynom kell, ha csak ilyet látok – szólalt meg végül Lacika a hátam mögül.
 - Ugyan már tiszta aranyos – mondtam az erkélynek támaszkodva. Még jó hogy ilyen a házunk, hogy külön erkélyt kaptunk fent.
 - Aha persze. Mész elsőnek te a fürdőbe? – kérdezte álmosan.
 - Igen! Ha nem baj?
 - Dobok egy sárgát aztán mehetsz – csukta be maga után és majdnem lefejelte az ajtót.

Én csak a fejemet csóválva néztem utána aztán még egy pillantást vettetem anyáékra, akik még mindig ugyanúgy álltak.
A szobámba visszalépve leszedtem a telefonom a töltőről fel kaptam az előre elkészített ruhát és indultam Lacika után.
 - Amúgy a lánynak neve is van – jött ki vigyorogva a fürdőszobából.
 - És pedig? – néztem rá döbbenten miközben próbáltam nem mosolyogni.
 - Amanda – majd megint becsukta magára a szobája ajtaját.

A fürdőbe belépve gyorsan megmostam az arcom aztán fogat mostam és letisztítottam az arcom. Felvettem egy hosszú cső szárú farmert és bő ujjú pólót. Vidékre ez pont tökéletes lesz. Aztán kopogtam Lacikának (mert általában ha én végzek, akkor így szoktuk egymásnak jelezni) és visszamentem a szobámba, hogy megágyazzak és levigyem a bőröndöt a bejárathoz. Gondolkoztam rajta, hogy el vigyem-e a gitárt aztán eszembe jutott, hogy van a nagyszüleimnek. Fél órával később Lacika lejött egy sport táskával. A haja még mindig összeborzolva állt. Anya már teljesen kész volt apa pedig még pizsamában rohangált. Amíg anya ki állt a kocsival és bepakoltuk a cuccokat apa is végre elkészült így indulhattunk. Kemény 6 óra autókázás és rengeteg angol szöveg. A legjobb lesz.