7. rész - Értesítő

Az előző rész tartalmából:
" - Kisfiam te miért vagy tiszta víz? – kérdezte anya nevetve.
 - Ez a bolond ló bele ugrott a tóba. Úgy hogy a hátán voltam – mesélte Lacika teljesen felháborodva. Közben nagypapa elvitte a lovakat, hogy leszerelje őket és megetesse. Aranylábbal megint nem volt jó dolga, mert a ló végig hempergett a porban. – Na, látod anya? – kérdezte Lacika két kézzel mutogatva a ló irányába.
 - Látom fiam! – mondta anya miközben mama és apa folyamatosan nevettek."

A hétvégi vidéki kiruccanás szerintem mindenkinek jót tett a családban. Apa nem dolgozott semmit csak pihent. Anya sokat beszélgetett mamával. Nagypapa örült, hogy végre van kivel lovagolnia. Lacika rá jött, hogy teljesen más a helyzet, mint gondolta. Én pedig teljesen feltöltődtem az elkövetkező hónapokra. Ennek köszönhetően reggel végre nem álmosan keltem ki az ágyból, hanem teljesen fitten. Lementem a lépcsőn és reggeli ki volt készítve. Fogalmam sem volt, hogy mire megy ki, mert nagyon ritka az, amikor én reggel reggelizek. Anya pedig csak szülinapokkor készít reggelit.
 - Jó reggelt! – köszönt boldogan, majd nyomot, egy puszit a homlokomra.
 - Neked is! – mondtam furcsállva a helyzetet – Kinek van szülinapja? – ültem le az asztalhoz.
 - Senkinek csak gondoltam csinálok nektek. Lacika már régen meg ette és el is ment itthonról.
 - Értem. Hogy hogy ma nem mentél dolgozni? – szúrtam bele a villámat egy virslibe.
Anyu keze meg állt a mosogatóban.
 - Szabad napot kaptam – mosolyodott el – Viszont, ha haza jössz, nem leszek itthon.
 - Rendben! Szerintem ma én meg hamarabb jövök. Mintha valami helyettesítésre emlékeznék, de nem biztos. Lehet az holnap lesz.
 - Jól van kincsem. De ha haza jössz, nem porszívóznál ki? – kérdezte anya rám nézve kiskutya szemekkel.
 - De – és bólogatva el nevettem magam.
Rá néztem a fali órára a konyhában és megint túl késő volt. Úgyhogy gyorsan bekapkodtam a maradék falatokat felrohantam a szobámba és villámgyorsan elkezdtem készülődni. Fogmosás közben megnéztem, hogy hét ágra süt a nap, úgyhogy egy cicanadrágot vettem fel tavaszi csizmával és egy egyszerű pólót, amin London volt rajta. Anyának nyomtam egy puszit az arcára aztán elindultam. Felültem a biciklimre és éppen, hogy be értem az első órára, ami osztályfőnöki volt.
 - Jó reggelt! – lépett be a terembe Linda néni – Az igazgató nő a kezembe nyomott egy papírt valami Ritmusra Születtek Társulattól.
A fiúk, akik eddig aludtak vagy csak maguk elé bámultak, most felcsillant a szemük. Edit szokás szerint bent sem volt. Kati meg gondolom követte.
 - Azt mondja, hogy… ööö… nem látok semmit szemüveg nélkül. – Benyúlt a felső fiókjába és a sok szemüveg közül előhalászott egyet. Egyébként az ötvenes évei elején járó nő az osztályfőnökünk, aki szőkére festeti az őszülő haját. Viszont csak Linda néninek engedi, hogy szólítsuk. Semmi tanárnő, mint a többi tanárnál, hanem Linda néni.
 - Üdvözlöm kedves Igazgató nő! Szeretném maguk felé jelezni, hogy az iskolájából felvételt nyert – olvasta fel hangosan a levelet – Elek András, Deák Andor, Papp János, Szekeres Ábel, Farkas Dominik, Csák Bence és Gál Laura. Csatolva küldtem…. Jó ez minket nem érdekel… Várjuk őket sok szeretettel a meghallgatásra, melynek időpontja 2015. Április. 15 (szerda). Köszönettel a Ritmusra Születtek Társulat igazgatója. Van itt valami – emelete közelebb a lapot a szeméhez – azt írja, hogy a meghallgatáson dől el, hogy felvesznek-e vagy sem. Ennyi! – hajtogatta vissza levelet – Szóval gratulálok. Most foglaljátok el magatokat valamivel. Sürgős dolgom van – azzal ki ment az ajtón és ránk csukta.

Hangos ordításba kezdtek a fiúk én pedig még mindig magam elé bambultam. Csak amikor már mind a hatan engem öleltek akkor eszméltem fel és visítottam egy óriásit. Hihetetlen boldog voltam. Aztán hirtelen eszembe jutottak a szüleim. Hogy fogom nekik meg magyarázni?
Nyílt az ajtó és Edit viharzott be Katival a nyomában. Látszott rajta, hogy nagyon ideges és idegesített, hogy mi egymás szavába vágva beszélgettünk.
 - Na, mi ez a nagy öröm? – kiabált ránk ingerülten.
 - Téged úgy se érdekel – intette le Bence.
 - Ja, te vagy az, aki a Színművészetinél lejjebb nem add – nyávogta Bandi őt utánozva.
 - Cöh! – húzta ki magát – Tudjátok, meg hogy meghallgatásra fogok menni a – kereste a szavakat - a valamilyen társulathoz – mondta zavarodottan.
 - Hú, a „valamilyen társulat” – bólogatott Ábel idéző jelet mutatva a kezével.
 - Biztos nagyon híresek – adta alá a lovat Andor.
 - Nem is hallottam róluk – nevette el magát Jancsi.
 - Te idióta! Pont ez a lényeg! – vágta tarkón Dominik.
 - Ja, jó leesett! –vakargatta a tarkóját Jancsi.
 - Laura te is most valakinek érzed magad, hogy vannak pártfogoltjaid?
 - Mi az, hogy valakinek? Jobbat nem találtál? – kérdeztem vissza csípőből.
A többiek csak elkezdtek hangosan húúzni.
 - Nem érzem én magam senkinek sem és ők – mutattam körbe – Nem a pártfogoltjaim. Neked miért van szükséged Katira? – kérdeztem a szemébe nézve.
 - Cica párbaj! – kiabálta el magát Ábel.
 - Beégettek Edit! – szólt rá élesen Bence.
Edit hátradobta a hosszú szőke vasalt haját, aztán megfordult és kivonult a teremből.
 - Szóval Laura milyen érzés valakinek lenni? – kérdezte Bence a tolltartóját a szája elé tartva mintha valami mikrofon lenne.
 - Nagyon jó érzés. Belülről – tettem a szívemre a kezem és a fiúkból egyből ki tört a röhögés.
 - Hagyd a francba. Ebből is látszik mekkora értelem szorult belé – mondta komolyan Andor.
 - Annyira nem érdekes. Nekem itt vagytok ti.
 - A pártfogoltjaid – röhögték megint el magukat.
 - Halljátok ez nagyon durva – tartotta a kezében a levelet Bandi, aki közben lenyúlta a tanári asztalról – Felolvasom végig, mert ez a rinya a felét ki hagyta.
Mi csak bólogatni tudtunk a döbbenettől.

Üdvözlöm kedves Igazgató nő!
Szeretném értesíteni, hogy az iskolájukból felvételt nyert Elek András, Deák Andor, Papp János, Szekeres Ábel, Farkas Dominik, Csák Bence és Gál Laura. Ezt tudtuk is – beszélt közbe Bandi – Csatolva küldtem… innentől maradt ki – szólt még egyszer – a választható vizsgafelkészítő anyagok listáját. – Ezt a mondatot külön ki hangsúlyozta és teljesen ledöbbentünk. – Kérem jutassák el ezeket a felvételizőknek és a legkésőbb egy héttel a meghallgatás előtt küldjék nekünk vissza vagy hozzák el a társulat székházába és adják le a portán.
Várjuk őket sok szeretettel a meghallgatásra, melynek időpontja 2015. Április. 15 (szerda).
Köszönettel: Ritmusra Születtek Társulat igazgatója.

Teljesen le voltunk döbbenve. Vagy még annál is jobban. A lényeget el sem mondta Linda néni. Hirtelen még a légy zümmögését sem lehetett hallani, annyira belemerült mindenki a saját gondolataiba. Az asztalra néztem és megláttam a borítékot, amiből még egy papír. Felálltam a helyemről és oda mentem a tanári asztalhoz. A lapon ez állt: Választható vizsgafelkészítő anyagok listája.
 - Hé, hé nézzétek csak! – szóltam oda a többieknek – Választható vizsgafelkészítő anyagok listája – olvastam fel hangosan.

 - Ének
 - Zongora + ének
 - Gitár + ének
 - Egyéb hangszer + ének (Hangszer megnevezése kötelező)
 - Zongora
 - Gitár
 - Egyéb hangszer (Hangszer megnevezése kötelező)
 - Tánc
 - Tánc + ének + hangszer (Hangszer megnevezése kötelező)

Hangosan felolvastam a többieknek, hogy értsék.
 - Ezt az utolsót nem értem egyébként – gondolkodott el Dominik.
 - Tánc + ének + hangszer? – értetlenkedett Bence.
 - Igazából én sem – magyaráztam.
 - Kérdezzük meg Peti bát – ajánlotta fel Ábel.
 - Minek? Ő honnan tudná? – kérdezte gúnyosan Andor.
 - Valamelyiknap mondta, hogy Ő részt vesz az újraindításban – szólaltam meg elgondolkozva.
 - Következő óra úgy is vele lesz. Nincs tesi – mondta Jancsi.
 - Előrehozták a gitárt? – kérdezte meglepődve Bence.
 - Ja. Ki van írva – bólogatott Andor.
Ki csengettek mi pedig át mentünk a B épületbe. Az óra elég lassan telt mivel a tanár úrnak nyomtatni valója akadt és csak az óra utolsó 15 percére jött vissza.
 - Tanár úr! – Jelentkezett Edit – Ki mehetek?
 - Persze! Mindenki ki mehet – nézett fel a papírlapokból.
Edit és Kati egyből ki viharoztak. Mi a többiek inkább maradtunk még.
 - Tanár úr! – szólt Bandi – Kérdezhetnék valamit?
 - Igen! Persze. Legalább egy kicsit elszakadok a papíroktól.
 - Erről szeretnénk kérdezni? – nyújtottam át a lapot, amit végül nem tettünk vissza a borítékba.
- Ja, igen. Na, most ezek úgy lesznek, hogy amelyik kategóriában jelentkezel azzal mész a meghallgatásra. És e szerint osztanak be, ha felvesznek.
 - Szóval, ha jól értem, akkor, ha én például a zongora + ének jelentkezem, akkor, ha bejutok vagy zongorázok, vagy énekelek, vagy egyszerre mind a kettő? – kérdeztem rá logikusabban. 
 - Igen, jól értetted Laura.
 - És az utolsóra mit tudna mondani? – szólt érdeklődve Andor.
 - Na, most ha erre jelentkeztek mind a három kategóriában szerepelhettek, ha bejuttok. Ha az én véleményemre vagytok kíváncsiak, akkor az utolsót válasszátok. Az a legjobb kategória. Többet kell rá készülni, de meg éri – magyarázta mosolyogva.
 - Rendben köszönjük.
 - És még valami. Ha az utolsót válasszátok, akkor a koreográfiát csoportban vagy párban is megoldhatjátok. De persze lehet önállóan is – mondta Peti bá mosolyogva.
Erre a fiúk csak összenéztek. Gondolom, nekik már van is rá ötletük. A nap további része lassan telt. Aztán haza mentem és megcsináltam, amiket anya kért. Próbáltam valami dalt keresni a neten a meghallgatásra, de nem tudtam dönteni. Sőt még koreográfiát is ki kell, hogy találjak.