9.rész - Hú, csúcs egy csaj vagy!

Az előző rész tartalmából:
"Otthon az ajtón belépve megint a zongora hangja ütötte meg a fülemet. Most nem esernyővel mentem fel az emeletre. Kár volt. Mert amikor benyitottam a szobámba nem az öcsém ált előttem, hanem egy tök idegen srác.
 - Te meg ki a franc vagy? – kiabáltam rá."

 - Jajj, szia, Laura! – indult el felém – Anyukád engedett be…..
 - Anya! – kezdtem el kiabálni, hogy tudtam, anya is itthon van, majd elindultam a lépcső irányába.
 - Ne fuss! – kiabált utánam a fiú.
 Anyát kint az udvaron találtam meg egy megint tök idegen nővel kávézgatott.
 - Szia, kicsim! – mondta anya és megpuszilt.
 - Anya valaki van a szobámban – abban a pillanatban kilépett az ajtón.
 - Igen, tudom. Én engedtem be. Zongorázni akart egy kicsit.
 - De ki ez anya? – kérdeztem duzzogva.
 - Máté Ákos vagyok. Annak a nőnek a fia – mondta, majd vigyorogva az anyukája felé mutatott.
 - Szia! Én Máténé Déri Sára vagyok. Ne haragudj a fiam miatt, hogy így megijesztett. Anyukád azt mondta később jössz.
 - El maradt a hegedű órám.
 - Bocsánat aranyom. Miért nem lepődtél meg a zongora hangján? – kérdezte érdeklődve anya.
 - Azt hittem, hogy… - kezdtem, majd megakadtam. Eszembe jutott, hogy mit ígértem Lacikának. – Semmit nem hittem. Bocsánat! – néztem Ákosra.
 - Semmi baj - legyintett aprón mosollyal a száján.
 - Én Gál Laura vagyok – mondtam a srácnak és az anyjának. 
 Ákos csak mosolygott. Valahonnan olyan ismerős volt nekem. Aztán beugrott.
 - Játszol még valamit a zongorán? – kérdeztem tőle idegesen.
 - Persze – vigyorodott megint el.
Felvezettem a szobámba, majd előre engedve magam előtt beengedtem és bezártam az ajtót, de úgy hogy ne is hallja, ahogy kattan a zár. Aztán még én is meglepődtem magamon.

Ákos hátát a szekrénynek nyomtam, majd a mellkasát és a nyakát fogva betámasztottam magam és kérdőre vontam.
 - Téged láttalak aznap a Ritmusra Születteknél? – kérdeztem idegesen.
 - Igen! Hát emlékszel? – játszotta a hülyét.
 - Még jó hogy! Na, ide figyelj! – Kezdtem fenyegetően. – Ha egy szót is mersz szólni a szüleimnek arról, hogy ott jártam vagy, hogy behívtak meghallgatásra. Meg talállak, és nagy bajok lesznek. Értetted? – kérdeztem mérgesen.
Ákos csak bólogatott, majd észrevettem, hogy lilul a szája széle és elengedtem. Leültem az ágyam szélére ő pedig a térdére támaszkodva lihegett.
 - Hú, csúcs egy csaj vagy! – nyögte ki két levegővétel között.
 - Ezt vegyem bóknak? – kérdeztem már majdnem kiabálva, de mégis rejtett mosollyal.
 - Vedd, ahogy akarod – mondta, majd levágta magát mellém az ágyra és szétterült rajta. Még jó, hogy francia ágyam van.
 - Te meg mit csinálsz?
 - Pihenek. Most lettem megfenyegetve. Olyan voltál, mint az Elrabolvába Liam Nelson. Az a „Nem tudom, hogy ki maga…. – kezdte mondani, de én a szavába vágtam.
 - Tudom melyik film az – mondtam kimérten.
 - Na, ugye! – fúrta az arcát a párnámba. Szerencséjére nem azon az oldalon fekszik ahol én szoktam.
 - Bocs az előbbiért! – mondtam már kicsit lelkiismeretesen – Nagyon nem akarom, hogy kiderüljön.
 - Semmi baj – mosolyodott el.
Hú, nem erre a válaszra számítottam.
 - Kérdezhetek valamit? – mondta folyamatosan a plafont bámulva.
 - Már kérdeztél – próbáltam oldani a hangulatot.
 - Viccesek vagyunk, mi? Nem, amúgy kire számítottál? Mármint, hogy ki zongorázik.
 - Azt hittem, hogy az öcsém az. Ez a kettőnk titka, hogy néha bejár ide zongorázni.
 - Értem – bólogatott.
 - Addig fogsz itt feküdni, amíg anyud el nem megy? – kérdeztem érdeklődve.
 - Igen! – gondolta végig.
 - Jó, akkor én közbe csinálom a dolgom.
Felálltam és oda mentem a fiókomhoz. Elő vettem a mappáimat és vadul keresgélni kezdtem. Át néztem, hogy tényleg külön vannak-e a fiú és a lány számok. Szerencsémre rendezett vagyok és úgy voltak, ahogy hagytam őket.
 - Mit csinálsz? – ült fel Ákos.
 - Meg ígértem a srácoknak az osztályból, hogy viszek nekik dalokat, amikből választani tudnak. A meghallgatásra.
 - Aha. Mondjuk ezzel? – kérdezte Ákos fintorogva.
 - Nem. Ez lányra van komponálva. De a szövege alapján még én sem mennék vele. Mondjuk ez! – emeltem fel egy lapot, amin John Legend – All of me száma volt.
Ákos ki vette a kezemből és a zongorához lépve lefogta az első billentyűket. Én elkezdtem énekelni és látva Ákoson, hogy meglepődik folytattam, majd a második refrén után már Ő is beszállt. Hirtelen azt sem tudtam, hogy köpjek vagy nyeljek. Erőteljes, tiszta, szép hangja volt. Semmi túlzás nem volt benne. Pont olyan amilyennek lenni kell. Látva rajtam, hogy meglepődtem annál erősebben folytatta. Láttam rajta, hogy tetszik neki a reakcióm.
 - Ez jó volt – mondta, amikor már befejezte.
 - Szerintem is. De ez nekik nem való. Túlérzelgős.
Visszaült mellém az ágyra és tovább keresgéltünk.
 - Kérdezhetek én is valamit? – szólaltam meg egy kis idő után.
 - Persze – emelet fel egy lapot átolvasni.
 - Tényleg jó az, hogy a szüleid ott dolgoznak a társulatnál? – kérdeztem kicsit félve.
 - De hogy is – fintorodott el – Kétszer annyit kell, hogy teljesítsek, mint nektek. Nekem és a húgomnak is. Legalább aki a válogatást intézi, nem tudja. Így nem tudd kivételezni.
 - Hát, ilyen tekintettben igazad van – mondtam magam elé nézve.
Ákos megint szétterült az ágyamon én pedig összeszedtem a kottáimat, amiket holnap beviszek külön tettem és én is oda feküdtem mellé.
 - Olyan fárasztó volt ez a mai nap. Lehet, hogy elmaradt az utolsó két óra, de akkor is – kezdve azzal, hogy Bence 03:30-kor ébresztett. De ezt inkább magamban jegyeztem meg.
 - Én nekem még magántanárom van
 - Hova fogsz majd járni? – néztem rá érdeklődve.
 - Még nem tudom – vonta meg a vállát – Anya már beíratott valami suliba csak azt nem mondta, hogy melyikbe – fordult felém.
Nem tudom, hogy ő vagy én, de mindketten közelíteni kezdtünk egymáshoz. Éppen egy levegő vételnyi hely maradt köztünk, amikor anya kiabált.
 - Laura! Ákos! Gyertek le légy szíves.
Anya kiabálására egyből szétrebbentünk így egy kicsit kínos pillanat volt. Lementünk anyáékhoz, akik már türelmetlenül vártak minket.
 - Már vagy háromszor szóltam Laura – nézett rám szúrósan anyu.
 - Bocsánat! Beszélgettünk – mondtam zavartan és Ákosra pillantottam, aki csak hevesen bólogatott.