1. rész - Kezdetek

Magyar órán ültem és megint nagyon elbambultam, amikor épp kicsengettek. A tanár kérte, hogy maradjunk még egy kicsit. Mindenki szépen visszaült a helyére és a csukott ajtón keresztül behallatszódott, ahogy más osztályok már régen kint vannak.
 - Kapott az iskola egy hirdetést, hogy lelkes fiatalokat keresnek egy szereplésre vagy állandó tagoknak.

 - Milyen szerepre keresnek? – kérdezte érdeklődve Bandi.
 - Minden itt van a hirdetésben. Adjátok körbe légy szíves! Viszontlátásra! – azzal pedig kiment az ajtón becsukva maga után. Andor felkapta az asztalról és mindenkinek körbe adogatta.
 - Neked kell? – kérdezte Andor kezében lógatva a papírt.
 - Adhatsz egyet, majd átolvasom.
Letette elém a padomra, aztán haladt tovább. Belegyömöszöltem a táskámba. Annyira igazából nem érdekelt, de úgy voltam vele, ha haza érek, átolvasom. Át mentem a másik épületbe. A hétfői napokat igazából szeretem. Hamar végzek ilyenkor és nem is olyan megerőltető, mint a többi nap. Gitár órán is szétosztott a tanár egy ugyanilyen szórólapot, aztán óra végén már a faliújságon is volt egy A/4-es méretben. Ha végre haza érek, tényleg elolvasom, mert most már kezdtem kíváncsi lenni.
Átvágtam magam a sok kilencedikes között, akik mindig itt szoktak meg állni, cigizni. Nem értem miért nem lehetne csak egy 5 méterrel arrébb menni, mert akkor már ott van a park. Biciklivel szoktam járni, mert igazából a város másik végén lakok ahol már a kertes házak vannak. Leszedtem a biciklimről a lakatot és tekertem is haza.
A borús márciusi időben teljesen vizes és saras minden. Remélem, most már nem sokkára kisüt a nap, mert elegem van már ebből a borús időből.
Öcsém már itthon volt és nagyban gépezett. Oda köszöntem neki, de mintha meg sem halotta volna. Anya csak később jön, apa pedig csak este. Bekapcsoltam a laptopom és rákerestem a hirdetésre.
A lapon ez állt:

Ritmusra születtek!
Ha érzel magadban annyi tehetséget, hogy meg álld, a helyed akkor jelentkezz.
Énekeseket és táncosokat keresünk, de ha másban is tehetséges vagy gyere nyugodtan.
Előny, ha játszol valamilyen hangszeren.
A weblapunkon megtalálod az elérhetőségünket és a jelentkezési lapot. 
Várunk szeretettel.

Furcsa volt a cím, hogy Ritmusra születtek. Nem írtak jelentkezési határidőt sem azt, hogy meghallgatás lesz-e. Az oldalukra rákattintva megtaláltam a jelentkezési lapot és videókat. Van külön tánc és koreográfia videó. Vannak szólószámok és csoportszámok, valamint zenekarok. Nagyon megtetszett ez az egész. Az elején pedig nem is érdekelt. És igazából azért is tetszett nagyon meg, mert nem olyan, mint a többi színház. Ebben van valami egyedi. Estére megbeszélem a szüleimmel. Később pedig majd kitöltöm a jelentkezési lapot.
Hallottam, hogy csapódik az ajtó szóval tudtam, hogy anya haza ért.
 - Laura! – kiabált fel az emeletre – Lejössz segíteni?
 - Megyek! – kiabáltam vissza és lecsuktam a laptopom fedelét.
Letrappoltam a lépcsőn majd megpusziltam anyát és elkezdtem kiszedni a bevásárlószatyorból a dolgokat.
 - Apád, ma hamarabb jön haza – mondta fáradtan.
 - Jól van. Mi lesz a vacsi? – kérdeztem érdeklődve.
 - Csinálok chilis babot – gondolkozott el rajta – Az már úgy is régen volt. Van tanulnivalód? – érdeklődött.
 - Már megcsináltam – hazudtam. Igazából nem is volt semmi lecke.
 - Akkor tudsz segíteni?
 - Persze.

Bementem a fürdőszobába és beindítottam a mosógépet, aztán amíg megvártam, hogy lejárjon kiporszívóztam az egész házban. Igazából elég nagy házunk van. Az öcsém és az én szobám van az emeleten plusz egy fürdőszoba, amit közösen használunk. Aztán lent van a konyha, a nappali, a vendégszoba és anyáék szobája és még egy lenti fürdőszoba. Pont mire kész lettem a mosógép is lejárt úgy hogy ahol volt még üres hely a radiátoron kiterítettem a vizes ruhákat. Igaz, hogy március eleje fele vagyunk, de attól még éjszaka hideg van és még be szoktunk gyújtani.  Lent a konyhában anya terített meg, mire apa is beesett. Leültünk az asztalhoz vacsorázni.
 - Mi volt ma a suliban? – kérdezte kíváncsian anya.
 - Holnap edzés lesz, úgyhogy szerintem későn érek haza – mesélte Lacika.
 - A cuccod el van készítve? – lepődött meg anya.
 - Igen – bólogatott Lacika.
 - Nálad mi volt ma Laura? – nézett rám érdeklődve anya.
 - Kaptunk ma egy hirdetést.
 - Milyen hirdetést? – döbbent le apa.
 - Egy társulattól. Vagy igazából nem tudom, hogy mik. Ritmusra születtek a nevük. Már kitöltöttem a jelentkezési lapot és…. – ecseteltem volna tovább, de apa közbe szólt.
 - Szerintem hagyd a fenébe.
 - Miért? – döbbentem le.
 - Még túl fiatal vagy hozzá! – mondta keményen. Pont az ilyet nem szeretem.
 - Miért lennék túl fiatal? Majdnem 18 éves vagyok. Jövőhónapban lesz a szülinapom. Ki akarom próbálni magam.
 - Hallani sem akarok róla – szólt hangossabban fel, aztán megtörölte a száját majd felállt az asztaltól és elment.
 - Anya! – néztem rá gombóccal a torkomban.
 - Majd beszélek vele – és ezzel utána ment. Könnyek szöktek a szemembe. Ennyire nem bíznának bennem?
Szerencsére az öcsém még ott maradt velem.
 - Lau! – kezdte halkan. Azt hittem valami megnyugtatót akar mondani.
 - Igen? – kérdeztem nyugodtan.
 - Ezt még meg eszed? – kérdezte kis kutya szemekkel a tányérom felé bökve.
 - Nem! Egyed csak – raktam oda elé a tányért.
Eldöntöttem, hogy akkor is jelentkezni fogok. Úgyhogy felszaladtam a szobámba. Felnyitottam a laptopom fedelét és tényleg ki nyomtattam a lapot. Az előbb egy kicsit szépítettem, amikor apának azt mondtam, hogy már kitöltöttem. Az asztalom szélére tettem teljesen kitöltve. Okosabb lehetem volna, ha berakom a fiókba, de akkor nem gondolkoztam.